• Kirajzolódnak a határok - miért jó a megosztott állatjogi mozgalom?

    Kirajzolódnak a határok – miért jó a megosztott állatjogi mozgalom?

     

    Pár éve nő már a feszültség az állatjogi mozgalmon belül. Az interszekcionális szemlélet(1) egyre elterjedtebb, és egyre többen vizsgálják a fősodorbeli állatjogi mozgalmat kritikus szemmel. Az olyan vádakat, mint fehér vegánság (2), a vegán fogyasztói szemlélet, az embergyűlölő vegánságot sok helyről hallani.

    [tartalmi figyelmeztetés: nőgyülölő szitokszavak említése]

    írta: Veganarchy

    Egy hete egy híres vegán aktivista bejelentette, hogy vissza kíván vonulni az aktivizmustól, és ezért legfőképpen az interszekcionális szemlélet vegán közösségen belüli növekvő népszerűségét okolja. A Collectively Free Lilla Trenkovája volt olyan kedves, hogy összefoglalja a hoooosszú 2500 szavas esszét, hogy ne und magad halálra amíg elolvasod: “most 2017-ben annyira elvékonyodott a fehér férfiúi törékenységem (3), hogy inkább felrobbanok, mintsem hogy bármit is tanuljak”.

    Nyilván minden hatásnak van ellenhatása is, és ennek az aktivistának a visszavonulása nyomán fellángolt a vegán mozgalmon belüli szembenállás. Sokan határozottan kiállnak az ideológia álláspontjuk mellett, a Facebook tele van olyan hashtagekkel, mint a #FuckWhiteVeganism ( = bassza meg a fehér vegánság), vagy a #SJWCunts (kb = liberálfeminista pinák).

    És persze ott vannak azok, akik a pályán kívülről, tátott szájjal néznek, és hápognak, hogy mi történik a szeretett vegán mozgalmukban. “Mind vegánok vagyunk, egységesen kéne kiállnunk!” kiáltják. Bárcsak minden ennyire egyszerű lenne.

    Az egység valóban fontos, de kétféleképpen lehet elérni (bocsi, hogy nem megyek bele részetesen, hagyjál az egyetemi zsargonos sznobsággal, ez egy publicisztika):

    1. Kamu (bullshit) egység: A fősodorbeli állatjogi mozgalom, ahol privilegizált fehér aktivisták dominálnak, és aminek botrányosan nincs semmi önkritikája, csak azt tanácsolja, hogy az emberek fogyasszanak vegán termékeket anélkül, hogy nagyobb összefüggésekben szemlélnék a kapitalizmust, a gyarmatosítást, és az elnyomás más formáit. Ez nemcsak, hogy figyelmen kívül hagyja az állatok elnyomásának a bonyolultságát, de a kritikus hangok elcsendesítése a mozgalomban elharapózik a rasszizmus, a szexizmus, a transzfóbia és egyéb elnyomó viselkedésformák, amik a hátrányosabb helyzetű csoportokat elidegenítik. Aki ilyen mozgalmat akar, az felszólítja az elnyomott embereket (és az ő szövetségeseiket), hogy üljenek le, kussoljanak, és szenvedjenek némán, ahelyett, hogy megtlálnék a saját helyüket, ahol erősnek érezhetik magukat.
    2. Valódi egység: a valódi egységet úgy lehet elérni, ha figyelembe vesszük a más embercsoportok szükségleteit, és szolidaritást vállalunk az ő küzdelmükkel is. Ehhez az kell, hogy a privilegizált emberek (a társadalmilag domináns csoport tagjai) szerényebbek legyenek, hogy visszalépjenek és meghallgassák és tanuljanak másoktól. Ha egy queer személyt elcsöndesítenek amikor arról beszélne, hogy milyen kirekesztés érte a vegán mozgalmon belül, vagy egy színes bőrű ember kritikáját nem hallgatják meg, amikor arról beszél, hogy túlságosan gyarmatosító egy kampány üzenete, akkor nem hallgatjuk meg őket, és nem vesszük figyelembe a szükségleteiket, nem állunk mellettük a küzdelmükben. Az interszekcionális gondolkodás biztosítaná, hogy ezeket a hangokat lehessen hallani, és nemcsak ilyen kamu felejthető módon, hanem meghallgatni és aszerint cselekedni. 

    Túl sokan vannak olyanok a vegán mozgalomban, akik nyíltan ellenzik az interszekcionális szemléletet, akik azt hadoválják, hogy az emberek elnyomásának nincs fontossága, hogy csak az állatok elnyomása számít. Ha tényleg egységes állatjogi mozgalmat akarunk, akkor van helyük ezeknek az embereknek benne? Ha igen, akkor a hátrányosabb helyzetű csoportok tagjai ugyan hogy fogják a magukénak érezni a vegán ügyet?

    Világos, hogy ha valójában egységes vegán mozgalmat akarunk, akkor a létre kell hoznunk a saját helyünket benne. A fősodorbeli vegán közösséget hiába is akarjuk megreformálni, mert ezek a helyek már merev konzervatív ideológiák mentén szerveződnek. Miért pocsékolnánk erre az energiánkat? Hagyjuk, hogy az ismeretlenségbe süllyedjenek, és néha nevessünk a cisz fehér férfiak felfújt egójának a csapkodásán.

    Ez egy felhívás.

    Most van itt az ideje, hogy létrehozzunk egy alternatívát. Vegyünk példát a Collectively Free-ről: jól bemutattak a fősodorbeli vegán közösségnek, és a saját útjukat járják az interszekcionális szemlélet, a befogadás és a társadalmi igazságosság mentén. Alapítsátok meg a saját csoportjaitokat, közösségeiteket és szervezeteiteket. Szerveződjünk és alakítsuk át az állatjogi mozgalmat.

    Oszd meg és uralkodj.

    Most már tudod, hogy a megosztottság jót tesz a társadalmi mozgalmaknak. Végülis… te dolgoznál együtt az állatjólétisekkel? ;-)

    Forrás: https://medium.com/@Veganarchy/the-lines-are-being-drawn-the-case-for-a-divided-animal-movement-4acd3ed8b2fd

    fordította: tudatosvegán

    A fordító jegyzetei:

    (1) interszekcionális szemlélet: az interszekcionalitás szót Kimberlé Crenshaw professzor kezdte használni azokra a helyzetekre, amikor az afrikai nők elnyomását bonyolította mind az afrikai mivoltuk, mind a női mivoltuk, tehát az élményeik különböztek mind a fehér nők tapasztalataitól, mind az afrikai férfiak tapasztalataitól. A pro-interszekcionális vegánság az állatok elnyomásán túl figyelembe veszi és aktívan küzd az emberek elnyomása ellen is (pl bőrszín/etnikum, nem, szexuális irányultság, életkor, fogyatékosság stb alapján történő diszkrimináció), felismerve, hogy az állatok és az emberek elnyomásának is ugyanaz az okozója.

    2) fehér vegánság: rasszizmus a vegán mozgalmon belül, pl: az állatok elnyomását az afrikai rabszolgákhoz vagy a Holokauszthoz hasonlítani, majd felháborodni, ha valaki kritizálja ezt. Bővebben lásd (2)

    (3) fehér/férfiúi törékenység: a ford. jegyzete: sajnos nem találtam semmit arra, hogy a white(/male) fragility-t hogyan lehet magyarra fordítani, úgyhogy nekifutottam. Összefoglalva: a “törékenység” a társadalmi hierarchia domináns csoportjának a defenzív (negatív) reakciója, amikor szembesítik a saját elnyomó szerepével. Pl: egy férfi dühös lesz ha nőgyűlölettel vádolják, vagy egy fehér ember dühös lesz, ha rasszizmussal vádolják. A fehér törékenység pontos definíciója: “a legkevesebb etnikai feszültség is elviselhetetlen, ezért defenzív reakciót okoz. Az [észak-amerikai] fehér emberek nagy része olyan társadalmi közegben él, ahol nem éri őket megkülönböztetés a bőrszínük alapján. Mivel a kulturális többség részei, ezért ritkán állnak szemben etnikai feszültséggel, de amikor igen, akkor ellenségesek, bűntudatosak, defenzívek vagy ijedtek lesznek.” Robin diAngelo, http://libjournal.uncg.edu/ijcp/article/viewFile/249/116, idézi: http://www.salon.com/2016/07/18/white_fragility_is_real_4_questions_white_people_should_ask_themselves_during_discussions_about_race/