• Nora Cochrane: Én, az Ébredés

    Egy napon rájössz majd, mi is az az étel.
    Nem ugrándoz, nem néz rád mind a két szemével,
    Nem lesi szavaid simításra várva,
    Nem rezzen össze a mészárszékre állva…

    Mert számodra az étel mindaz, mi megterem,
    A földből bújik elő, a napfényben, nesztelen.
    Illata messziről magához csalogat,
    Ösztönöd megsúgja, kezed mit válogat.

    Rájössz, hogy valójában nem vonz a vér szaga,
    Taszít az öldöklés mardosó gondolata.
    Mire rávett egykoron a túlélési kényszer,
    Kegyetlen mivolta szívedhez nem ér fel.

    Békét akar lelked, erre vágyik végre,
    Nem mindegy ezentúl, mit eszel ebédre,
    Ami téged táplál, a föld magától adja,
    Az a Te ételed, minek nem volt anyja.