• Nora Cochrane: Eredet

    Azt mondod bőr – de tudod-e, ki bőre?
    Tudod-e ki volt a született őrzője?
    S arra gondoltál-e, hogy az első érintése,
    Neki sem volt más, mint édesanyja méhe?
    Az anya, ki vajúdott megannyi kínon át,
    Szívta be gyermeke bőrének illatát…

    Akkor ott először, és egyben utoljára,
    Mert eme gyermeket az Ember másnak szánta…
    Ma díszes kanapé, cipő vagy bőrkabát,
    Ennél többet Belőle csak kevesek szeme lát.

    De én tudom, s már te is, hogy kit takar a festék,
    Eredetét sajnos tőlünk eddig elrejtették.
    Most állj hát meg egy percre, és nézd meg jól a kezed,
    Adj hálát, hogy saját bőröd ott van rajtad, veled,
    Hiszen ebbe születtél, hozzád tartozik,
    S gondolj majd azokra, kiktől örökre elveszik!