• Nora Cochrane – Néma sikoly

    Megtévesztő csend honol,
    Nem létező béke,
    Ebben várja áldozatát,
    Folyópartnak réme.

    Készülnek a hamis csókok,
    Az eltanult álca,
    Hiszen ő ezt azért teszi,
    Mert gyermekként látta.

    Kezeibe nevelték,
    Csak biztatni kellett,
    Dicsérettel halmozták,
    Ha egy életet elvett.

    S ki a vízben élelemért
    Bármit odaadna,
    Nem is sejti, ami rá vár,
    Jó kitervelt csapda.

    Illúzió töri szét
    A víztükörnek arcát,
    S odalenn ő megkezdi
    Reményvesztett harcát.

    Emelkedik,egyre feljebb,
    Egyre jobban,
    Egyre messzebb…
    Otthonától távolodik,
    Akárhogy is visszakozik.

    Fájdalom és fuldoklás,
    Vízcseppekért kapkod,
    Míg csak bírja erővel,
    Nemes teste csapkod.

    Hiszen ez az ajándék
    Nem az, minek látszik,
    S aki hozzá közelít,
    Életével játszik.

    Néma sikoly szakad fel…
    A leggyászosabb dal,
    Mire fülek süketek,
    Csakis a szív hall.

    Csakis a szív… de oly kevés,
    Ezért e fájó létezés.

    Sírba döntünk életeket,
    S észre sem vesszük,
    Mert magunkat a mindenségnek
    Csúcsára tesszük.