• Nora Cochrane – Tudati kábulat

    Belegondoltál már, hogy miért teszed?
    Szereted az állatot, és mégis megeszed.
    Hogy lehet ezt, csak így könnyedén?
    Érezted már azt, hogy valami nincs helyén?
    El vagyunk vágva az ismeretlentől,
    Nem halljuk a sikolyt, nem a mi kezünk öl.

    Ezért van az, hogy könnyen megteszed,
    Nem nézel szemébe, kinek életét elveszed.
    Mert mi tesszük, igen, felelősek vagyunk,
    Minden egyes fillért a vágóhídnak adunk,
    Azzal, hogy húst veszünk, őket támogatjuk,
    Kérjük, hogy tegyék meg, hisz mi nem akarjuk.

    Úgy, hogy ne lássuk, mert talán az fájna.
    Talán elszaladnánk, ha látnánk késre várva
    A remült szemeket a végtelen nagy sorba,
    S rájönnénk, hogy mindenkinek tőlünk függ a sorsa…
    Mikor vállaljuk majd a felelősséget?
    Mikor valljuk be, hogy minden hús élet?
    Mikor lesz, hogy vérvörösről fehérre vált színünk?
    Nyissuk fel szemünket, s kinyílik a szívünk!