Távol a várostól, süket fülek csendjében, Sikolt a lélek a hideg csempék tükrében, Iszonyattól tág szemében a kibővült értelem, A vád, s megadás elegyével szavak nélkül üzen, Rablánchoz szőtt életére, éles bárd tett pontot, De nem a fém mi ölt, s nem a kar, mely sújtott, A csend parancsol tettet, a közöny néma csendje, Mely […]
Címke: költészet
Nora Cochrane: Én, az Ébredés
Egy napon rájössz majd, mi is az az étel. Nem ugrándoz, nem néz rád mind a két szemével, Nem lesi szavaid simításra várva, Nem rezzen össze a mészárszékre állva… Mert számodra az étel mindaz, mi megterem, A földből bújik elő, a napfényben, nesztelen. Illata messziről magához csalogat, Ösztönöd megsúgja, kezed mit válogat. Rájössz, hogy valójában nem vonz […]
Nora Cochrane: Gondold újra!
Tejtermékek sokasága áraszt minket el, De gondolkodtál már-e azon, mi is az a Tej? Megszületvén ezzel nyújt az Anya teste életet, Egyedül csak neked készült, mindez a te érdemed. Mi folyik itt – kérdem én – hogy boltban adják el? Hol van a sok Újszülött, és nekik miért nem kell? Hadd áruljak el egy titkot, mit […]
Nora Cochrane: Üzenet a laborból
„Ugye hazaengedsz majd, mikor már mindennek vége?” Kérdezem a szemeimmel, könyörgően nézve, Elvakít az erős fény, mit apró lámpád áraszt, Egy piciny, fehér lepedő adja meg a választ… Tedd a kedveceim közé 0