Megtévesztő csend honol, Nem létező béke, Ebben várja áldozatát, Folyópartnak réme. Készülnek a hamis csókok, Az eltanult álca, Hiszen ő ezt azért teszi, Mert gyermekként látta. Kezeibe nevelték, Csak biztatni kellett, Dicsérettel halmozták, Ha egy életet elvett. S ki a vízben élelemért Bármit odaadna, Nem is sejti, ami rá vár, Jó kitervelt csapda. Illúzió töri szét […]
Címke: művészet
Nora Cochrane – Valaki megölte helyetted
Te csak eszed, és észre sem veszed, de valaki megölte helyetted. A vérét nem látod, de átitatná kabátod, ha ott lógna teste feletted. Megtetted volna? Szíved nem szólna, hogy a szeretet útját is járhatod? Ez is egy döntés, s bősz az öldöklés, Akkor is, ha másnak átadod. Ahol a szem, ott lélek is lakik, S […]
Vancsics Roland /Harmatpont/: A falat ledönteni
Távol a várostól, süket fülek csendjében, Sikolt a lélek a hideg csempék tükrében, Iszonyattól tág szemében a kibővült értelem, A vád, s megadás elegyével szavak nélkül üzen, Rablánchoz szőtt életére, éles bárd tett pontot, De nem a fém mi ölt, s nem a kar, mely sújtott, A csend parancsol tettet, a közöny néma csendje, Mely […]
Nora Cochrane: Eredet
Azt mondod bőr – de tudod-e, ki bőre? Tudod-e ki volt a született őrzője? S arra gondoltál-e, hogy az első érintése, Neki sem volt más, mint édesanyja méhe? Az anya, ki vajúdott megannyi kínon át, Szívta be gyermeke bőrének illatát… Tedd a kedveceim közé 0