Távol a várostól, süket fülek csendjében, Sikolt a lélek a hideg csempék tükrében, Iszonyattól tág szemében a kibővült értelem, A vád, s megadás elegyével szavak nélkül üzen, Rablánchoz szőtt életére, éles bárd tett pontot, De nem a fém mi ölt, s nem a kar, mely sújtott, A csend parancsol tettet, a közöny néma csendje, Mely […]
Belegondoltál már, hogy miért teszed? Szereted az állatot, és mégis megeszed. Hogy lehet ezt, csak így könnyedén? Érezted már azt, hogy valami nincs helyén? El vagyunk vágva az ismeretlentől, Nem halljuk a sikolyt, nem a mi kezünk öl. Ezért van az, hogy könnyen megteszed, Nem nézel szemébe, kinek életét elveszed. Mert mi tesszük, igen, felelősek […]
