Állatvédelem Hogyan csináljam? Infobázis

Lehet, hogy te is a visztópiától szenvedsz? – A kegyetlenség rendszerének felfedezése

Megrémültem, amikor felfedeztem a rendszerszintű kínzásokat, kegyetlenségeket modern társadalmunkban. Ugyanúgy, mint oly sok társam, akik előttem járták végig ezt az utat. A veganizmus felé tartó folyamat felnyitotta a szemem az állatok iszonyatos mértékű kihasználására, ami az ipari rendszereinkben folyik. Ezt szinte lehetetlen volt feldolgozni, és talán ez volt a legfájdalmasabb élmény, amit életemben valaha megtapasztaltam. Rettenetes a felismerés, hogy körülbelül 150 milliárd állatot ölünk meg évente, mindössze 7,5 milliárd ember kedvéért. Ezek az állatok csupán fogaskerekek az üzleti gépezetben, ahol nem jelentenek többet, mint egy termék, és egy egységnyi nyereség.

Eredeti cikk: https://www.veganpsychologist.com/do-you-suffer-from-vystopia/
Fordította: Kertész Tibor

A valóság, amellyel szembesültem, valójában egy disztópia.

A disztópia jelentése: “valamilyen, a jelenleginél rosszabb világ, illetve társadalom víziója. Az utópia negatív változata. (…) az ilyen társadalmakat általában elembertelenedés, elnyomó, totalitárius rendszerek uralma, természeti vagy társadalmi katasztrófa jellemzi, amely a társadalom drámai hanyatlásához vezet.” (Wikipédia).

Azonban, ami az állatok iparosított kihasználását illeti, ez nem egy elképzelt világ. Ez a valóság, és az emberek többsége mégis támogatja ezt a rendszert a mindennapi fogyasztói döntései által.

Minél többet tudtam meg, annál inkább kétségbeestem. És ezen a világon belül létezett egy másik valóság, ahol az állatok kizsákmányolása ellen felszólaló embereket kinevetik, vagy ellenállással, kritikával, közömbösséggel kell szembenézniük.

Az “Egyéni döntésem, hogy mit eszem!” felkiáltásoktól elszorult a szívem. Rájöttem, hogy ezt azok mondják, akiket elvakított az a szörnyűség, amihez tartoznak. Nem tudtam elmenekülni a fajizmus folyamatos megnyilvánulásaitól, amikor láttam, hogy mások állatokat vagy állati testnedveket esznek, állatokat viselnek, állati bőrből készült bútorokon ülnek, állati összetevőket tartalmazó, vagy állatokon tesztelt kozmetikumokat és háztartási termékeket használnak.

Az állatok kihasználásának támogatása olyannyira megdöbbentő volt, hogy úgy éreztem, nincs menekvés. És valóban nem is volt, hiszen bármilyen módon is próbáltam nem részt venni a nyereségközpontú rendszerben, másképpen élni, máshol vásárolni. Még ha úgy döntöttem is, hogy mindent másképpen csinálok, a körülöttem élő többi ember továbbra is támogatta ezt a disztópiát. Itt volt a szemem előtt, és a többiek látszólag képtelenek voltak meglátni a hatalmas mértékű megtévesztést.

 

Egy vegán egzisztenciális válsága

Mások, akik szintén túljutottak ezen a felismerésen, ezt az egzisztenciális krízist hasonlóan élhették meg. Engem az egzisztenciális-pszichoterapeuta és pszichológusi hátterem hozzásegített, hogy alaposan megértsem a döntéseimet és ezeknek az emberi pszichére gyakorolt hatásait.

Azonban, ellentétben azzal a nagyon személyes utazással, ahogyan mindannyian felfedezzük az életünk értelmét, rájöttem, hogy egy vegán nem tud elmenekülni ettől az őrültségtől azzal, hogy eltereli a figyelmét, vagy értelmesebbé teszi az életét. Azt hiszem azért, mert minden nap elkerülhetetlenül találkozik a disztópiával és azzal, ahogy a nem vegánok támogatják az állatokkal szembeni kegyetlenkedést.

A nem vegánok akaratlanul működnek együtt a kegyetlenséggel, amíg egy vegán fel nem hívja erre a figyelmüket. Ha egy vegán beszélget valakivel ezekről a kérdésekről, és a nem vegán ezután sem változtat az életmódján, akkor a vegán azt gondolja, hogy az illető egyetért a kegyetlenkedéssel, vagy el sem hiszi, hogy ez megtörténik, esetleg egyszerűen közömbös. Akárhogyan is, a nem-vegán most már rendelkezik a megfelelő információval, de ennek ellenére úgy dönt, hogy továbbra is támogatja a kegyetlenséget. Ezért mondják a vegánok, hogy barátaik vagy családjuk nem érti meg őket. Azt hihetik, hogy a nem-vegánok:

◾ elfogadhatónak tartják a kegyetlenséget és az állatok kizsákmányolását.

◾ nem akarják vagy nem tudják átérezni a vegán traumáját, vagy

◾ nem hiszik el, hogy az állatkínzás valóban olyan hatalmas mértékű, mint ahogy ezt a vegán elmondja.

 

Visztópia

A vegánok egzisztenciális krízisét én visztópiának nevezem, ez a “vegánok által tapasztalt egzisztenciális válság, amely a disztópikus világgal való akaratlan együttműködés felismeréséből ered. A kapzsiság, az állandósult állatkihasználás és a fajizmus felismerése egy modern disztópiában”.

 

Ha a következő tüneteid vannak, akkor valószínűleg a visztópiától szenvedsz:
◾Harag
◾Intenzív bánat az állandósult állatkínzás óriási mértéke miatt
◾Frusztráció, amiért nem tudod felébreszteni az embereket szemellenzős állapotukból
◾Úgy érzed, elidegenedsz a nem-vegánoktól
◾Magányosnak érzed magad olyan csoportokban, ahol korábban jól érezted magad
◾Kétségbeesett és reménytelen vagy, úgy érzed, hogy a dolgok sohasem fognak megváltozni
◾Erőtlennek érzed magad ahhoz, hogy globális szintű változást idézz elő

Van-e gyógymód a visztópiára?

A visztópia gyógymódja egy olyan vegán világ, ahol az állatok kizsákmányolásán túl az emberek kizsákmányolása is megszűnik.

Az emberek kizsákmányolása mindig létezni fog, amíg részei vagyunk egy olyan gépezetnek, amely egyfajta révületben tart bennünket és gondolkodás nélkül elfogadjuk a jogtalanságot. Ez talán úgy hangzik, mint egy elérhetetlen utópia. Azonban az emberi történelem minden jelentős előrelépése a “normálisnak”, elfogadottnak számítótól nagyon eltérően gondolkodó emberek találkozásából emelkedett ki, akik egy nagyon eltérő jövőképhez ragaszkodtak.

Olyan vezetők kellenek, akik képesek megosztani másokkal ezt a jövőképet, és cselekszenek is, nem csak beszélnek a meggyőződésükről. Így a tömegek is bátran mondhatják: “Ennél tényleg tudunk jobbat, és meg is valósítjuk!” A vegánok az új vezetői ennek a bátor, új világ megteremtésének, és mindannyiunknak fel kell nőnünk a kihíváshoz, a történelem jó oldalára kell állnunk. Együtt létrehozhatunk egy olyan világot, amelyhez mindannyian szeretnénk tartozni, és amelyben minden érző lénynek jár a megbecsülés és a tisztelet.

 

Kép: Christopher Windus on Unsplash