Matilda a tyúk
Állatvédelem Infobázis

Kincsem, Matilda

matyi és matildaAhogy ezt a cikket írom a nappaliban a szőnyegen, Matilda itt ül a jobb lábamnál, békésen eszegeti a vacsora utáni salátalevélkéket. Jobbról is, balról is egy-egy kutya vesz körül minket, az orrom előtt egy hatalmas macska heverészik a kutyakosárban, a harmadik kutya mellett közvetlenül.

Társállatok és egy haszonállat. Számukra nem létezik ez a különbség. Kis családom éppen úgy befogadta Matildát, ahogyan be szokta fogadni ideiglenesen a gazdikereső cicákat. Szerencsés vagyok, mert már nem csak hiszem, de tudom is, hogy nincs valódi különbség haszonállat és társállat között.

Vegánként természetesen mellőzök mindennemű állathasználatot. Mégis valahol azért döntöttem úgy, hogy tyúkot fogadok örökbe, hogy „használjam”. Csak épp nem úgy, ahogy mások. Olyan állatot szerettem volna befogadni és családtagként szeretni, akit az emberek többsége ma még ételnek tart. Éppen azért, hogy megmutassam: nem az. S akarata ellenére, ahogy Harry Potterből a Kiválasztott, úgy lett Matildából is a kihasznált állatok nagykövete itt nálunk, az emberek világában.

Alig pár nappal azután, hogy megírtam a Vegán Állatvédelem oldal évzáró cikkében, hogy szeretném haszonállatokkal osztani meg az otthonomat és az aktivizmusomat, szilveszter előestéjén az Állatmentő Szolgálathoz érkezett egy bejelentés. Egy állatbarát talált egy félig megfagyott tyúkot kutyasétáltatás közben valami mező szélén. Hogy hogy kerülhetett oda, nem tudjuk. Ezek után pár napot az alapítvány állatorvosánál töltött, mivel kétséges volt, hogy életben marad-e. Az életveszélyen túl az új év első napjaiban érkezett meg hozzánk tollafogyottan, némán, és olyan mértékben nem mozgatta a lábait, hogy az állatorvos gerincsérülésre gyanakodott.

Ami a lábait illeti, már mozgatja őket, próbálkozik, de még nem tud teljes súlyával rájuk állni. Régi textil szatyrot szétvágva készítettem neki egy olyan kis „kenguru-szerű” zsákot, amibe beleültetve és felfüggesztve mégis álló helyzetben tölthet órákat naponta. Ilyenkor előszeretettel gyakorlatozik a lábaival, aminek nagyon örülünk.

Étrendje nem túl színes, viszont egészséges: legjobban a kendermagot szereti, emellett kap kukoricadarát, búzadarát, salátát, rukkolát és csírákat. A zacskócsörgésre már felélénkül, tudja, hogy abból csak jó sülhet ki.

Többen javasolták, hogy lavórban fürdessük langyos vízben, mert az jót tesz a lábának. Ezzel is kitartóan próbálkozunk. Egyik legnagyobb örömünk a múlt héten az volt, amikor Matilda fogta magát és heves szárnycsapások segítségével kiugrott a lavórból és egyszer csak ott ült mellettem.
Meglepő, hogy milyen komfortosan érzi magát a többi állattal és velünk, emberekkel. Szeret ölben lenni, vagy mellettünk ülni a kanapén. Amikor hazaérek, lelkesen csapkod a szárnyával és egy kicsit kotkodácsol. Amikor ölben van, néha elalszik, néha pedig lehunyt szemmel berregni kezd, ami olyasmi, mint a macskáknál a dorombolás. Hihetetlenül megnyugtató kisugárzása – vagy ha jobban tetszik – energiája van. Kíváncsi vagyok, vajon ilyen minden tyúk vagy ő különleges? De mindig megnyugtat, ha meleg kis teste az ölemben pihen.

Biztos sokakban felmerül, hogyan oldjuk meg a kaki-kérdést, lévén, hogy a madarak nem szabályozzák az ürítésüket, s ezért nem lehet őket szobatisztaságra nevelni – legalábbis így tudom. Nálunk ez nagyon kényelmes, ugyanis Matilda naponta kétszer végzi el a dolgát, reggel és este és csakis úgy, ha kiveszem a kosárkájából és be a kis „kengurujába”, ahol álló helyzetben van. Ilyenkor pottyant pár mérsékelten büdös golyócskát, amit pikk-pakk össze lehet szedni és volt-nincs. Még egy kulturált szobacicával is több a macera, mint vele.

Bíztatni szeretnék mindenkit arra, hogy fogadjon örökbe olyan állatokat, akiket a kizsákmányolás elől mentettek, és írjon róla blogot vagy facebook posztokat, mutassa meg a világnak, hogy ugyanolyan kedvesek, szeretnivalóak, mint bármelyik kutya vagy macska!

Bonifert Anna
Vegán Állatvédelem Egyesület
www.veganallatvedelem.hu