A mai, átlag, magyar, heteroszexuális háztartásokban a fenntarthatóság irányába tett törekvések a nőkre hárulnak. A nők veszik észre a problémát (pl. az egyszer használatos nejlonzacskó, műanyag fülpiszkáló, papírzsepi és zacskója környezetszennyező, a gyerek ruhái káros anyagot tartalmazhatnak, a húsos táplálkozás nem fenntartható stb.), a nők keresnek rá megoldást, ők kutatják fel a leggazdaságosabb termékeket hozzá, keresnek és rendelnek vagy varrnak (!) textilzacskókat a bevásárláshoz, szörpöt készítenek bolti üdítő helyett, megtanulnak húsmentesen vagy vegánul főzni, és utána napról napra, hétről hétre el is készítik a növényi ételeket, utánaolvasnak a megfelelő tápanyagbevitelnek, csökkentik az élelmiszerpazarlást, keresnek megoldást a szelektív hulladék tárolásának, összeszervezik a napot, hogy minél kevesebb benzinnel, minél gyorsabban el legyen minden intézve stb.
Háztartás és gyereknevelés
Alapból a nők azok, akik mindent észben tartanak, mi fog lejárni a hűtőben, mit kell vásárolni, kinek-mikor-hová kell mennie, időpontok, szülinapok, a gyerekkel kapcsolatban kb. mindent… És ehhez még új teher a fenntarthatóság nyomasztó igénye: a legtöbb vegán ember nő, a legtöbb fenntarthatósággal foglalkozó blogger nő, nőkhöz szólnak a posztok, kivéve, ha drága termékekről, pl. napelemekről vagy elektromos autókról van szó.
De ezek a nagyobb beruházást igénylő, fenntartható (vagy annak mondott) árucukkek és megoldások még egy dologban hátráltatják a pozitív változást: amíg a megszerzésükről ábrándozik a férfi, addig nem kell tennie semmit. Izgalmas ábrándozni róla, hogy a jövőben meglesz az új autó, vagy az ökoház napelemekkel, még akkor is, ha valójában nem tesz lépéseket annak megszerzéséért. A fenntartható életmód viszont nem mindig menő, izgalmas vagy kényelmes. Legtöbbször pont az ellenkezője, főleg, ha szokásaink tudatos, mindennapi megváltoztatásáról van szó.
Arról nem is beszélve, hogy a hagyományos elvű, hetero háztartásokban a férfi termeli a GDP-t, és a magyar nők átlagban még mindig 20%-kal kevesebb fizetést kapnak, mint a férfiak ugyanazokban a beosztásokban. Tehát hiába is ábrándoznának a legújabb, vegán Tesla modellről, reálisabb, hogy többet járjanak tömegközlekedéssel.
Ott vannak még a környezetbarát tisztítószerek, amiknek az árai nagyon széles skálán mozognak, és rosszabb esetben a partner meg sem érti, miért kellene a drágábbat megvenni, esetleg még morog is érte. De vannak olcsóbb, de sokkal kevésbé kényelmes/gyors megoldások, amikkel szintén a nőknek van több dolga. Lehet ecettel és szódabikarbónával takarítani, de az közel sem olyan gyors megoldás, mintha csak ráfújja az ember a mérgező, agresszív tisztítószert, és már törölheti is le egyben a vízkövet, a penészt, a zsiradékot és szappanlerakódást.
Az átlag férfi megvan a jól megszokott rutinjában, még ha érdekli is valamilyen szinten a klímaváltozás, legyint egyet, hogy majd a világ megoldja. Mintha gyengeség lenne arra törekedni, hogy jobb emberek legyünk, kevesebb káros hatással legyünk a környezetünkre és a bolygóra. És mivel a férfiak kevésbé fogékonyak az önfejlesztésre, nem hiszi, hogy egy ember törekvése is számít, így minimalizálja a saját jelentőségét a problémában/megoldásban. Így a nő az, aki noszogatja a partnerét, mert ő viszont nem akarja kockáztatni a saját és gyermeke jövőjét. Ami miatt a nők gyakran megkapják, hogy mindig “baszogatják” a partnerüket.
Shaming
Most már állandósult az ún. shaming (szégyenérzet-keltés) a vegán és környezetbarát csoportokban, ha valaki valamit még nem tökéletesen csinál. Ez amortizálja az emberek lelki világát, hiszen bármennyire próbálkozik, sosem fog tökéletesen környezetbarát módon élni. Ez a teher is inkább a nők lelkét nyomja, pedig már alapból túl vannak terhelve. Nemcsak háztartás-felelős, gyereknevelési és fenntarthatósági-manager, főszakács és mindenki lelki támogatója, hanem még egy szar ember is, amiért megveszi a bolti (vegán) jégkrémet, és néha jól meri érezni magát. Mindig, mindent csomagolásmentesen, kimérve kéne megvásárolni az utolsó alapanyagig, természetesen csak hazai termékekből, és otthon elkészíteni házilag, akkor is, ha 6x annyi ideig tart, mert különben ő az oka az egész klímaváltozásnak hirtelen.
Kozmetikumok
A nők felé sokkal nagyobb elvárásokat támaszt a társadalom, ami az “ápoltságot” és “szépséget” illeti. A kapitalizmus hamar ráérzett arra, hogy ha az emberek (és főleg a nők) rosszul érzik magukat a bőrükben, sokkal több dolgot el lehet nekik adni. A női borotválkozás például ma azért létezik egyáltalán, mert egy borotva cég kitalálta, hogy a nőknek is el kéne adniuk a terméküket. 1915-ben elkezdték hirdetésekben azt állítani, hogy egy nő akkor igazán igényes, ha borotválkozik.
Mivel a nők nem úgy néznek ki, mint a modellek a szétretusált képeken (még a modellek sem úgy néznek ki, mint a szétretusált képeken), ezért minden porcikájukra kitaláltak már valamilyen krémet, szérumot, akármit, amitől feszesebbek, vékonyabbak, vastagabbak, sötétebbek, világosabbak lesznek az adott testrészek. Ezek káros anyagokat juttatnak a környezetbe, csomagolásuk általában műanyag, gyártásuk energiába és károsanyag-kibocsájtásba kerül, röviden nem környezetbarát. De már olyan sikeres a folyamatos média-üzenet, hogy alig van olyan nő, aki ne próbálna folyamatosan valamit változtatni a külsején. Viszont ez a 22-es csapdája: ha sminkeled magad (vagy sok kozmetikumot használsz), megszólnak, ha nem sminkeled magad (vagy alig használsz kozmetikumokat), akkor is megszólnak.
Könnyű lenne azt mondani, hogy abba kéne hagyni ezt az egészet, elég lenne egy szappan meg egy dezodor, de gyerekkorunk óta suttogja, néha üvölti a fülünkbe a média, hogyan kéne kinéznünk, miért nem vagyunk elég jók. Még fokozatosan elkezdve is nehéz lemondani a sok kozmetikumról anélkül, hogy szarul éreznéd magad a bőrödben, és anélkül, hogy jelentős önbizalmat vesztenél (amit aztán visszanyerhetsz, de ez is önmunka eredménye, még egyszer mondom: önMUNKA eredménye. És mint minden munka, ez is energiát igényel).
Divat
Nem mondok nagy újdonságot azzal, hogy a nőktől öltözködés terén is nagyobb az elvárás, mint a férfiaktól. Sokkal többféle ruha és cipő szükséges egy átlagos életvitelhez egy nőnek, mint egy férfinak. Egyébként az, hogy a férfiaknak sokkal kevesebbféle színű ruhát és kiegészítőt gyártanak, egyrészt természetesen igazságtalanság velük szemben, ugyanakkor így könnyebb jól kinéző ruhaösszeállításokat felvenniük a hétköznapokban, ami kevesebb ruhát igényel, így alapvetően fenntarthatóbb.
Még egy példa: Ha ugyanabban az öltönyben mész az összes barátod esküvőjére, senkinek sem tűnik fel, de a nőknek valamiért illik változatosan öltözni még alkalmakra is, ráadásul esküvőre nem illik fehéret, feketét és pirosat felvenni, viszont más alkalmakra szükség lehet fekete ruhára is. És persze mindhez más színű cipő és táska illik. Apropó táska: a női nadrágok zsebei átlagosan fele akkorák, mint a férfi nadrágoké, akkor is, ha ugyanakkora maga a nadrág, és alkalmi ruhákon leggyakrabban egyáltalán nincs zseb.
Mind a kozmetikai ipart, mind a divatipart kezdik meghódítani a környezetbarát termékek, ám ezek sokkal többe kerülnek, mint a hagyományos megfelelőik. Vagy az van, hogy az adott cég tényleg jobbá akarja tenni a világot, és a minőségi, környezetbarát alapanyagok és az etikus előállítás drágább. Vagy pedig – és ilyen is van – meglovagolja csupán az aktuális öko divathullámot. Hogy az adott termék melyik kategóriába tartozik – extra kutatómunkával kideríthető, és persze ez a munka is a nőkre hárul.
Kapitalizmus
A kapitalizmus pont úgy működik, mint egy pszichopata ember: nem érdekli az emberi élet, nem foglalkozik a valódi értékekkel, manipulálja az embereket és kijátssza a szabályokat. A kapitalizmust egy dolog érdekli: a profit. És meg is szerzi: a világ vagyonának 75%-át az emberiség 5%-a birtokolja. Tehát kb. 350 millió emberé az összes pénz (és anyagi javak) 75%-a. A maradék 7 milliárd ember osztozik a maradék 25%-on. A Föld életének 0,00000011%-ában létezik a kapitalizmus, és máris tönkretette a bolygót, állatfajok tömeges pusztulását okozza – és lehet, hogy az emberiség pusztulását is.
Mik is egy törtető, karrierista ember legfőbb tulajdonságai? Nem érzelmeskedik, az üzlet mindenek felett, átgázol másokon, megszerzi, amit kitűzött magának, sosem mutatkozik gyengének, sebezhetőnek, háborúkat indít, ha megsértődik, és ha ez amúgy profitábilis. Ez nagyban egybevág az úgynevezett toxikus férfiasság* képével: hogy a férfi nem érzelmeskedik, “racionálisan” (tehát más embereket és az emberi értékeket semmibe véve) hoz döntéseket, nem mutatkozik gyengének, sebezhetőnek, nem vallja be, ha hibázott, vagy ha nincs igaza, elsődleges célja, hogy pénzt keressen. A valódi racionalitásnak amúgy semmi köze ahhoz, amiről itt szó van, mivel ezek az emberek még jobban ki vannak szolgáltatva a saját érzelmeiknek, amikkel önismeret hiányában nincsenek tisztában.
*A toxikus férfiasság kifejezés nem azt jelenti, hogy minden férfi toxikus (mérgező), hanem azt, hogy a társadalom nagyon sok mérgező tulajdonsággal ruházza fel a férfiakat, akik ennek meg akarnak felelni, pl. agresszió, szenvtelenség, az érzelmek elnyomása stb.
Szerencsére ez a fajta férfi “ideál” kihalófélben van. Mert sem az egészséges lelkivilággal, sem az egészséges kapcsolatokkal, sem a fenntartható jövővel nem összeegyeztethető. Ha férfi vagy, és úgy érzed, eleget teszel a párkapcsolatodban házimunka és fenntarthatóság terén, kérdezd meg a partnered, hogy egyetért-e, és beszélgessetek erről! A férfiak gyakran nem is tudnak arról a rengeteg agymunkáról, amit a nők a hétköznapokban végeznek.
Muszáj a férfiaknak is nagyobb részt vállalniuk a fent felsorolt dolgokban, a hétköznapi szexizmus legyőzésében, és le kell küzdeniük a saját, választott tehetetlenségüket. Akkor talán sikerülhet együtt visszafordítani az éghajlatváltozást.
De az is lehet, hogy a nők vállán van a világ megmentése. Vajon elbírjuk? Vajon tényleg mi lennénk a “gyengébbik nem”?